Véletlenül akadtam rá… :)

Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán hozzám vágott szava egy igazán földbedöngölő sújtással fölér, nagyon téved, mert ennyit csak: “kövér” bárki mondjon, elhajtom, mint itten e szánalmas kis legyet legyintem. De ha elméje értő szót fogad, “mondhatta volna szebben, kis lovag,” más-más stílusban akár… példaképp: kezdhette volna mintha szánna épp: “Hölgyem, önnek mily nehéz lehet folyton cipelni mázsás terheket!” aztán aggódóan: “Ó, asszonyom, nem fél, hogy valakit tán összenyom?” vagy lelkesen: “Lássátok emberek, mily tökéletes forma a kerek!” vagy bosszúsan: “Álljon inkább amott, ne takarja előlem a Napot!” vagy hízelgőn: “Édes kis húsgolyó, magából habzsolgatni volna jó!” esetleg bambán: “Hát ez miféle? Egyforma ennek hossza és széle…” vagy sportosan: “Inkább átugranám, mintsem, hogy megkerüljem önt, Madame.” elismerőn: “Egészen megrázó! Lenyűgöz e farsúlyos bombázó.” vagy üzletiesen: “Mondja, mennyi szövettel lehet testét befedni? És ha fényképet készítenének önről, úgy hány tekercs film telnék meg?” katonásan: “A világ szalutál, ha egy ország ilyen lábakon áll.” de akár irigyen is szólhatna: “Ennyi hájjal éhen nem halhatna, ha nekem volna ennek csak fele, tán már a bőségbe fulladnék bele.” vagy mondja vígan: “Tudja-e kis hölgy, hogy minden léptét követi egy völgy?” kihívón: “Ekkora elefántot a világon még senki nem látott!” tudományosan: “Súlya érthető okokból ésszel fel nem mérhető, mert úgy konvergál a végtelenhez, mint a végbelem az alfelemhez.” vagy kíváncsian: “Mondja, kedvesem, mit rejteget belül e zsírhegyen?” vagy gyermekin: “Maga nem is néni, hanem egy pufók, óriás bébi!” És végül mondhatta volna azt is kis ficsúr: “Ön egy csodás galaxis, amely körül, ha keringnem kéne, utam fényévekben volna mérve.” De hogyha eme hosszú szófolyam nem bennem, hanem magában fogan, s elébem tárja büszkén, peckesen, akkor sem bocsátom meg, nem, sosem, “mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Bódai-Soós Judit