Vegyítés

Elég sok dolog elmaradt ami azt illeti, úgyhogy lássunk is neki….

Érettségi. Betekintések. Nem is lettek olyan rosszak: magyar 77% (4), matek 59% (3), töri 63% (4), angol (E)63% (5) média 50% (3).

Végeztem az Újholddal is idő közben, alig várom a harmadik kötetet. Hihetetlen milyen átéléssel olvassa az ember, és szinte a szíve szakad meg, pont úgy ahogy Bellában tátong a ’seb’. Sok olyan dolog üti fel a fejét a könyvben, amin bizonyára minden ember keresztül megy előbb-utóbb, teljesen bele lehet olvadni az őrlődésbe ami a lány lelkében végbemegy. Egnem teljesen magával ragadott. Aztán derült égből villámcsapásként gyorsulnak fel az események, bontakoznak ki újabb szálak, fut-száguld a cselekmény, és egyszercsak vége, s az ember áhítozik a harmadik kötet után.

Voltam Mosonmagyaróváron Atinál. Ott is aludtam…de nem volt a legjobb ötlet…nem sikerült kellőképp jó benyomást tennem az édesanyjára az alatt a pár óra alatt amit egy légtérben töltöttünk, így ő -persze teljesen ‘idegenként’…-kijelentette, hogy mi nem illünk össze, és ezt indoklás nélkül hagyta. A baj csak az ezzel, hogy én nagyon szeretném, ha kedvelne, viszont most ő elkönyvelt valamilyennek, és esélyem sem lesz ezen javítani, hiszen isten tudja mikor találkozom vele legközelebb, főleg ha Attila a nyárra talál itt munkát. Sebaj, a lényeg hogy neki ez nem sokat nyom a latba, mert szeret.

Voltam Pannónia Fesztiválon!
Állatijó volt mind a négy nap, függetlenül a hideg és esős időtől.
Éééés nem volt meglepetésmentes. Sosóék vettek vizipipát. Mikor megláttam egyből eszembe jutott a Csabi (ld. decemberi bejegyzéseimben) merthogy neki is ugyanolyan van. Gondoltam magamban, hogy ‘vajon itt lehet?’ aztán mit ad isten, másnap a mosdóknál összetalálkoztam vele. Lezajlott egy pár perces kissé zavarban levezetett beszélgetés, és igazából tök örültem, hogy láttam.
Ennek örömére Faded Life koncert után ki tudja milyen megfontolásból fogtam magam és odaléptem a Kornélhoz, aki az együttes énekese. Életem legrosszabb legelső személyes találkozása volt. Nekiállt az érettségiről kérdezni, meg hasonlók, amiket a háta közepére sem kíván egy PAFE-n az ember. Na mindegy, tulajdonképpen meggyőződtem róla, hogy nem vesztettem sokat ami őt illeti.
Nade, hogy a valóban érdemleges kis társaság is szóba kerüljön: végre egy kis kör, ahol újra ‘otthon’ érzem magam, ahová tartozhatom-igaz volt némi létszámhiány. Tüzeltünk a rét közepén, meg együtt tomboltunk egy-két koncerten, meg vizipipáztunk, meg bográcsoztunk, összefagytunk, meg mindenfélét csináltunk együtt. Remélem tele lesz még olyan napokkal a nyár, amiket hasonlóképp töltünk el.