Életjel

Hát bizony már magam sem tudom mikor írtam ide utoljára bármi személyeset is. Valahogy nem sok kedvem volt hozzá, pedig megannyi dolog történik velem amikről lehetne.
Lassan elmúlt február 15., és beadtam a jelentkezésemet felsőoktatási intézményekbe. A sorrend a következő:
PE-MFTK-magyar (A)
NYME-BTK-kommunikáció és médiatudomány (A)
NYME-BTK-magyar (A)
PE-MFTK-anglisztika (A)
NYME-BTK-anglisztika (A)
PE-MFTK-magyar (K)
NYME-BTK-kommunikáció és média (K)
Elvileg akár esélyes is lehetek az állami finanszírozású felvételre a tavalyi ponthatárok, és a valószínűsíthető saját pontjaim alapján, de persze nagyon nem szeretném elkiabálni…
Két hónap és érettségi. Elborzaszt a gondolat, nő a feszültség, és úgy érzem töredékét sem tudom a követelménynek-jó persze nem így van, de ilyenkor hajlamos paranoiás gondolatokra az ember. A matektól viszont nagyonis reális ez a félelmem sajnos, örömtáncot fogok járni ha meglesz a 20%-os álomhatár….
Vannak kellemesebb dolgok is amiket meg lehet említeni az elmúlt hetekkel kapcsolatban persze. A legfontosabbat nevezzük mondjuk Tibinek-találóan :P Úgy másfél hónapja ismertem meg, és a mindennapos néhány órás beszélgetéseink során egészen közel kerültünk egymáshoz. Szórakoztató, intelligens, és nem utolsó sorban naaagyon helyes szerintem :) A jövő szombat lesz a napja hogy találkozunk végre, de már most odavagyok a dologtól :D Remélem vele másként alakul majd, mint október óta az eddigiek. Vele is van távolság-különösen ha nem azt nézem hogy általában Pesten van-de ez eddig sem bizonyult leküzdhetetlen akadálynak , miért pont most volna az… :)