Délutáni merengő

Suli után elvileg siettem haza, gyakorlatilag viszont még vagy egy órán át a Rékával beszélgettem eddigi életünk nagy-nagy dolgairól. Pasikról, értékrendekről, kapcsolatokról, helyes vagy helytelen döntésekről.

Mindenkinek van az életében amolyan tartóerő ami egyfajta biztonságérzetet nyújt, és hajt hogy mindíg előre lépj. Van akinek ez a család van akinek egy kapcsolat, van akinek csak szimplán a karrierépítési terv, de mindenki kapaszkodik valamibe. Akinek van az általában a kapcsolatába. Megkérdezte a Réka hogy mi lenne ha egyszercsak elválnának útjaink. Nos nem tudtam reakciószerűen mit mondani. Fogalmam sincs, belegondolni sem akarok, bár tudom hogy nem is kell, mert minden a legnagyobb rendben van kettőnkkel, és mindkettőnk igyekszik hogy ez hosszútávon zavartalan rend maradjon :)

Egyébiránt a hugom-bár pótolni nem tudná semmiképp amit a Joci nyújt félkarú óriásként akkoris megállná a helyét. :)

Ezek nélkül a pillérek nélkül valóban nem lehet élni. Mindenkinek rá kell lelnie a magáéra.