A videó annyira nem tetszik, de a zene wáwáwááááá!!!
Az emberek csak néznek, és azt képzelik látnak is.
Pedig a kép sötétebb az éjnél.
A test tökéletes, áthatolhatatlan burokként védi a lélek legmélyebb bugyrait.
Lehetséges, hogy valaki ismeri egy történet töredékeit, de hiába is ragasztgatná a darabokat, nem tudja maradéktalanul összeilleszteni a legfinomabb módszerességgel sem.
Mert nem hozzá tartozik.
Nem értheti.
Hogyan is érthetné…
Azok, akik bepillantást nyernek némiképp a kapcsolatunkba két, egymással éles ellentétben álló táborra oszlanak. Vannak, akik szemében mindez harmonikus, tökéletes, és idilli. Vannak, akik szemében pedig akaratlagos, tudatosan formált massza, értelem és érzelem sivár, silány keveréke. Nos, egyik sem helytálló. Egymás nélkül legalábbis semmiképp. Valóban: Ő egy hőn áhított biztos pont immár, amit meg AKAROK tartani, éppezért TUDATOSAN formálok bizonyos dolgokat magamban is, amik mások szerint ÖSZTÖNÖSEK kellenének, hogy legyenek. Csakhogy az álhatatosság nem veleszületett adottság senkinek azt hiszem, ez olyasmi, amit az észnek és szívnek egyaránt tudni kell birtokolni, megtartani. A szerelemnek pontosan annyi szerepe van csupán, mint a napfénynek a bimbódzó virág sarjadásakor. És nem, NEM AKAROK újabb fénysugarakat, hogyha egyszer az én gyémántvirágom már szirmot bontott. Meglehet, hogy elemi erővel próbál mégis áttörni, de könnyen megvakulhat, aki óvatlanul erős fénysugárba tekint. És külömben is: ami már belém égett, azt semmi nem veheti el tőlem, és nem is engedem, hogy kiszakadjon belőlem.
Pontosan tudom, mit választottam.
Minden hibájával, és szépségével együtt.
Tudom, mi várhat rám Vele.
És nem érdekel, mit élhetnék meg nélküle.
Értelem és érzelem egyaránt Őt diktálja.
Szükségem van Rá most, örökre, és azon túl.
SZERETEM.
Néha belegondolok, hogy a blog olyan olvasói, akik nem ismernek személyesen, és nem hallgatják nap mint nap a bolond vagyépp szentimentális sületlenségeimet, vajon milyennek látnak…meg az is érdekelne, vajon ők maguk, akik abszolút kívülállóként olassák milyenek. Tegnap reggel az egyetem melletti pékségbe menet-ahol a Réka lassan kabalaállatka lesz :P-előállt, hogy képzeljem el, egy barátnője e-mailben belinkelte neki a blogom, hogy milyen jó, nézze meg, persze ő visszadicsekedett, hogy élőben is ‘ezt’ hallgatja…:D
Jó kedvem lett ettől tegnap.
Meg Dániel éjjeli ’szerenádjától’. Hehehehe, bánom is, hogy nem lógtam rögtön az ablakomban…:P
‘ Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s mutatok egy boldog embert.
Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökké így marad. ‘
Magányomban olykor arról álmodozom, milyen lesz majd egyszer az otthonom.
Amolyan igazi, harmonikus otthont szeretnék stílusos kivitelezésben.
És persze nem méregdrágán, mint ezek itt, de nézni szabad…
A sötétkék tapétás a kedvencem :)
Remélem, a jövő nyáron sikerül kifesteni a szobámat (bordóra) és akkor gyönyörűséges lesz a fekete cirádás mintákkal, amiket majd festek rá, a bordó függönyömmel, bordó ágyammal, meg a cseresznyeszínű bútorommal! Na majd akkor, én is mutogatom itt nyihihííí!!! :)
csütörtök.
SosóLettiVikiMikiZsuzsiZoliOrsiAtiÉn.
hörimöri.
vodka.
fülbevaló.
metaxa.
sör.
rumostea.
cherry.
tropicana.
vizipipa.
betonrakiborultmetaxanaranccsal.
nórimegesznarancs.
táncszőnyeg.
origaminyussz.
NYIFNYIFNYIF!
Nem igaz: – hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.
