Norikoblog

Nos. Jocinál vagyok egész héten, még múlt hét szerdán érkeztem egyébként. Sosem töltöttünk még ennyi időt együtt folyamatosan, bár ez meg is látszik, mert sajnos elég sokat veszekszünk, bár olykor ésszel felfoghatatlan módon pitiáne dolgokon csattan ki a háború. Tegnap este kiélezett volt a helyzet nagyon, pedig nem is volt nagy kunszt a vitatéma, csak a szokásos hogy túl sokat ül a számítógép előtt ahelyett hogy velem foglalkozna. Kiborult a bili. Csak csendben feküdtünk egymás mellett egy darabig este mire nem bírtam már és zokogni kezdtem, amire nem reagált. Azt hittem ennyi, kész, vége, mert ilyenkor mindíg vígasztal és magához szorít. Aztán jött is a kérdés hogy mi legyen… erre csak mégkeservesebben kezdtem zokogni, már tiszta önkívületben voltam (ezt onnan tudom hogy nem tudok minden percet felidézni ami történt vagy amit mondott). Azt mondta nem hagyok neki szabadságot hogy törődjön azzal amivel szeretne, nem csak a gépről van szó, hanem hogy egyedül is legyen, és sokszor zavarja hogy folyton mellette akarok lenni és azt akarom hogy velem törődjön. Ami igaz is. Nagyon ragaszkodom hozzá, és nagyon félek hogy emiatt elveszíthetem. Reggel beszélgettem az édesanyjával. Mondta hogy mikor ők ketten összekerültek apukával akkor nekik is nehéz volt folyton egymás mellett mert egy nő mégiscsak bújós, folytonos szeretetet igényel, meg hasonlók, egy férfinak viszont szüksége van a saját szabadságára.  Talán ez a mélypont mindkettőnkben visszavetette a szeretet mértékét a másik iránt, de nagyon remélem hogy ez tényleg pusztán csak időszakos. Muszáj odafigyelni mindkettőnknek, és változtatni azon amin szükséges, mégha nemis teljes mértékben, mert kitűnő páros vagyunk mi ketten. Bármit megtennék érte, most látom csak igazán mit is jelent Ő számomra: mindent!

Boldog Szülinapot Nekem!

Jocival szakadó esőben csövesen esőkabátban járjuk Nagyvenyimet és zargatjuk ki az embereket a fenntiekkel. Hurrá.

Hát most Jocinál vagyok a héten meg a jövő héten is. A jövő héten telefonkönyvterjesztést csinálok itt Nagyvenyimen, az egész falut egyes egyedül, de tök sokat kapok majd érte, és ugye Jocival is lehetek közben, tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal. Aztán ha hazamegyek úgy tűnik lesz nyár végéig valami irodai melóm is. Egyetlen kihívás az augusztus végi beszélgetés lesz a fenntartóasszonysággal a suliban a szerződéskötésről, de túl kell élni.

Egyébként pont egy hét és 19 leszek

Holnap pedig ha nem írnék Boldog Névnapot Nekem!

Tyűha hol is kezdjem…voltunk csütörtökön Jocimmal, az öccsével zolival, és a barátnőjével katával Balatonszárszón pancsizni. Hozzá kell tennem csak hosszas kérlelés és nyúzkodás után ugyebár mivel én elvből nem voltam évek óta strandolni. De végül nagyon élveztem, igaz nem volt zökkenőmentes a nap. estem egy nagyot egy stégről (mert a Zoli belökött) elvitte az ár a labdánkat (na igen mikor nem ér le az ember lába és szélvihar közeleg és egész délelőtt görcsöl előtte a lába nem nagyon mer utánaúszni a nyílt vízen) és gondolom hallottatok a fiúról aki meghalt ott a napokban…hát pont ott voltunk….két lány és két fiú kibiciglizett a vízre, a két srác nem tudott úszni de ez sem tántorította el őket a ‘menő csávó vagyok, simán beleugrok  amélybe’ keménykedéstől. Hát meg is lett az eredmény: az egyiket kimentette a két lány, a másikat nem tudták, elmerült, megfulladt vagy szörnyethalt nem tudom, aztán elsodorta az áramlás, és csak másfél napra rá találták meg. Namármost ezalapján elmúlt a labda miatti rosszérzésem, mert nem ée annyit az a labda hogy hasonló megessen bármelyikünkkel is… De egyébként jó volt nagyon….előtte való nap folyton a fürdőruhában való mutatkozás, és az alkatom miatt stresszeltem, de aznap végül egyszer sem jutott eszembe, Joci nagyon tudta kezelni ezt a paranoiám, és azért voltak akikhez képest igencsak csinosnak érezhettem magam, ígyhát nem volt gond. Aztán a napsütésnek is megvoltak estére a maga hatásai. Nekem csak a vállam égett le egy kicsit, a Kata-Zoli páros sértetlenül megúszta, Joci ellenben örülhet ha nem szedett össze egy szép kis bőrrákot. Tűzvörös azóta is a háta, tele van hólyagokkal amikből folyamatosan folyik a váladék, nem bír aludni, sehogy sem jó neki, ma volt orvosnál gyógykencéért, dehát addíg is kín volt neki az a vékony puha ing is amit viselt. Szegény édesem megjárta a kis tejfehér bőrével nagyon. legközelebb óvatosak leszünk az biztos, de az óvatosság nem fog az élvezet kárára menni

Annyira szeretlek Szivecském! Te vagy az én boldogságom csírája, és a mosolyom vonala!

Scissor Sisters mind.

Hát váratlanul ugyan de hazakerültem. tegnap felmondtam. Nem gondoltam volna hogy ennyire szar is lehet, és ráadásul beleöltünk nem keveset hogy oda mehessek (munkaruha, utazás, stb…) A főnök egy seggfej akivel semmit nem lehet megbeszélni a feldolgozandó kaja romlott nagyrészt, az eszközök használhatatlanok, a szállás gyalázatos, a hab a tortán csak a napi jónéhány sírógörcs volt a ‘kedves’ munkatársaktól. Hát ennyi tömören, a részletekhez most nincs kedvem mert csak a gyomorgörcsömet hozná megint elő a dolgokon való töprengés. Mindegy, itthon vagyok, kerítek más lehetőséget ahol emberek és nem barmok közé mehetek dolgozni….

Najó annyit azért megemlítek érzékeltetés gyanánt hogy mikor odaérkeztünk a konyhafőnök-és egyben a legidősebb szakács a főnök fiatalkorú seggnyaló fia volt, a pulton halomban állt a rohadtzöldség, a hús már bűzlött, a megrendelt új alapanyagnak csak a felét hozta meg a főnök neje, aztán hisztériázott hogy miért nem tudunk ezt meg azt megcsinálni, és úgy beszéltek velünk-mind szóhasználatra (kurvaanyád, bazdmeg, pina,…) mind modorra amit legkevésbbé sem érdemeltünk. Komolyan a maximumot nyújtottam. De ha nem elég jó, és nekik ez kell akkor pá…amúgy másfél hónap alatt 10-12 ember lépett le, néhányan csak a postaládába dobták a kulcsot, méga néhány napi bért is leszarták, és akik nem sokkal utánunk érkeztek már ők is menni akartak, sőt talán már nincsenek is ott…van még pár dolog, de azok már az APEH-ra és az ANTSZ-re tartoznak, bár el tudjátok képzelni gondolom…

Sebaj, lesz más, addíg is kellemes nyarat Nekem

Konkrétum: Keszthely, Gizella étterem, biztos ételmérgezés

‘Ha végre itt a nyár, és meleg az idő’…lá-lá-lá-lá-lá-lá…najó… szóval Balaton. Egész pontosan Keszthely. Csakhogy nem napozni, strandolni, és egyéb kellemes időtöltések gyanánt, hanem napi 12 órát étteremben melózni költözök oda. Egész nyárra. Ígyhát viszem a pergament és pennát hogy a gondolataimat hazatérve majd itt is megörökíthessem, ugyanis nem lesz módom internetközelbe férkőzni valószínűleg….

Kellemes nyarat Nektek!