Nem érdekel…!

…senki és semmi!
Majd meglátjátok!
Tévedtek! : Mint kard a hüvelyébe!!!

Tanulságos

Mindenkinek megvannak a maga hibái, ám ezeket csupán halványnak, szürkének látják a rikító sokaságban, noha meglehet, hogy valójában a sajátjuk a legélénkebb…

Szerelem

A szerelem olyan érzés, amely semmivel sem helyettesíthető és nem is mindenki éli át. Ezért akinek ez megadatik, nagyon becsülje meg! Mint ahogy ezen a világon minden, ami keletkezik, el is múlik egyszer – sajnos a szerelem is erre a sorsra jut. Így amikor éppen szerelmesek vagyunk, ne azon keseregjünk, hogy vajon meddig tart! Élvezzük! Éljük át!

A lángoló szerelemben felhők között lebegünk, csak vágyunk tárgyára tudunk gondolni, arra figyelünk, ami tetszik benne, a többit elutasítjuk. Emiatt mondják, hogy a szerelem „vak”. Régen tudjuk, hogy a gyönyör a természet eszköze, hogy rávegyen bennünket bizonyos cselekvésre, ez pedig nem más, mint a fajfenntartás, vagyis a gének továbbadása.

A szerelem régen tele volt feltétlen bizalommal és odaadó gondoskodással, ma csupa kétely és bizonytalanság. Milyenné alakítja az új évezredben a párkapcsolatokat az a sodró, maximalista, türelmetlen és egyre romantikátlanabb érzés, amit ma „szerelemnek” nevezünk?

A fiatalság mostani képviselőinek élete nagyban különbözik a szüleikétől, akik fiatalon és bátran házasodtak, hamar dolgozni kezdtek, és még nagyjából 50% esélyük maradt arra, hogy együtt öregedjenek meg. Ezzel szemben a mostani párválasztó sokáig (túl sokáig?) keresgéli önmagát, és filmszerű életre, tökéletes társkapcsolatra vágyik egy olyan világban, ahol mindent felülír az EGÓ, és mélyrepülésben a házasságkötési kedv.

• A mai szerelem céltudatos – A nőmozgalmak bebizonyították, hogy a nők meg tudják állni a helyüket olyan területeken is, amit addig az erősebbik nem uralt. Nagyanyáik önfeláldozása a család oltárán a mai nők számára már nem vonzó példakép, hiszen ők a gyerekvállalás mellett karrierre is vágynak.
• A mai szerelem józan – Bár lelkünk mélyén a filmekben látható romantika után ácsingózunk, a partner, illetve a potenciális férj és apa kiválasztásánál már többnyire az észérvekre hagyatkozunk. Egyre kevesebben várják karba tett kézzel, hogy álmaik hercege megérkezzen.
• A mai szerelem maximalista – Ma a nő dönthet saját sorsáról. Az ideális partnerhez tartozó kívánságlista pedig egyre duzzad, a klasszikus „Ámor nyila eltalál” séma pedig ezzel párhuzamban kezd eltűnni a színről. A média főleg kétféle nőtípussal példálózik (elég csak a reklámokra gondolnunk). Az egyik a párductestű, csábító szupernő, akit kevés ruha takar, és letörölhetetlen optimizmust sugároz. A másik pedig a jó anya és feleség, aki erőfeszítések nélkül felel meg minden feladatának. A valódi nők ennél sokfélébbek, sokrétűbbek. Egy biztos, a harmadik évezred nője független, önálló és tudja, mit akar. Így nagyon igényes is.
• A mai szerelem testvéries – A szerepek elmosódásával, a kapcsolatok elvesztik dinamikájukat, a felek szép lassan „nemtelenné” válnak, és úgy élnek egymás mellett, mint a testvérek. Ezekből a kapcsolatokból aligha születik utód.
• A mai szerelem egyensúlykereső – Önmagában rég nem elég, ha egy férfi el tudja tartani családját, minthogy a mai nőnek sem elég pusztán nőiesnek lennie. Az öntudatos nő már nem szolgálja ki, nem kényezteti párját, hanem egyenrangú partnerre vágyik, akivel lehet beszélgetni, akivel meg lehet oldani a problémákat. Amint a nők elkezdtek férfias vonásokat mutatni, úgy ez magával hozta a férfiak nőiesedését, hiszen a természet egyensúlyra törekszik.

A fiatalokat félrevezethetik a filmek, ma ritka az a film, ahol egy igazi szerelmeskedést lehetne látni, ahol izzik a szenvedély a levegőben, ott az igazi erotika és érzelem. A média által sugalmazott szexuális élet változatos pozitúrák alkalmazásáról, különböző segédeszközök igénybevételéről, időtartamokról és az aktusok számáról szól, ahelyett, hogy a két ember lelki egymásra találásának misztériumát emlegetnék, aminek végső kiteljesedése természetesen vezet a szexuális aktusnak nevezett örömszerzéshez.
(Dr. Pándy Mária)

End

Érettségi sikeresen letudva.
Egészségünkre.

Hm.

‘Az emberek inkább élnek tovább egy szar kapcsolatban, mintsem magányosak legyenek, és újra kelljen kezdeniük mindent.’
De lássuk be…
…ennek nincs értelme.

Éjjeli gyors

Hetek óta egyetlen éjjel nincs mellettem, és tessék: nem bírom lehunyni a szemem.

Vegyítés

Elég sok dolog elmaradt ami azt illeti, úgyhogy lássunk is neki….

Érettségi. Betekintések. Nem is lettek olyan rosszak: magyar 77% (4), matek 59% (3), töri 63% (4), angol (E)63% (5) média 50% (3).

Végeztem az Újholddal is idő közben, alig várom a harmadik kötetet. Hihetetlen milyen átéléssel olvassa az ember, és szinte a szíve szakad meg, pont úgy ahogy Bellában tátong a ’seb’. Sok olyan dolog üti fel a fejét a könyvben, amin bizonyára minden ember keresztül megy előbb-utóbb, teljesen bele lehet olvadni az őrlődésbe ami a lány lelkében végbemegy. Egnem teljesen magával ragadott. Aztán derült égből villámcsapásként gyorsulnak fel az események, bontakoznak ki újabb szálak, fut-száguld a cselekmény, és egyszercsak vége, s az ember áhítozik a harmadik kötet után.

Voltam Mosonmagyaróváron Atinál. Ott is aludtam…de nem volt a legjobb ötlet…nem sikerült kellőképp jó benyomást tennem az édesanyjára az alatt a pár óra alatt amit egy légtérben töltöttünk, így ő -persze teljesen ‘idegenként’…-kijelentette, hogy mi nem illünk össze, és ezt indoklás nélkül hagyta. A baj csak az ezzel, hogy én nagyon szeretném, ha kedvelne, viszont most ő elkönyvelt valamilyennek, és esélyem sem lesz ezen javítani, hiszen isten tudja mikor találkozom vele legközelebb, főleg ha Attila a nyárra talál itt munkát. Sebaj, a lényeg hogy neki ez nem sokat nyom a latba, mert szeret.

Voltam Pannónia Fesztiválon!
Állatijó volt mind a négy nap, függetlenül a hideg és esős időtől.
Éééés nem volt meglepetésmentes. Sosóék vettek vizipipát. Mikor megláttam egyből eszembe jutott a Csabi (ld. decemberi bejegyzéseimben) merthogy neki is ugyanolyan van. Gondoltam magamban, hogy ‘vajon itt lehet?’ aztán mit ad isten, másnap a mosdóknál összetalálkoztam vele. Lezajlott egy pár perces kissé zavarban levezetett beszélgetés, és igazából tök örültem, hogy láttam.
Ennek örömére Faded Life koncert után ki tudja milyen megfontolásból fogtam magam és odaléptem a Kornélhoz, aki az együttes énekese. Életem legrosszabb legelső személyes találkozása volt. Nekiállt az érettségiről kérdezni, meg hasonlók, amiket a háta közepére sem kíván egy PAFE-n az ember. Na mindegy, tulajdonképpen meggyőződtem róla, hogy nem vesztettem sokat ami őt illeti.
Nade, hogy a valóban érdemleges kis társaság is szóba kerüljön: végre egy kis kör, ahol újra ‘otthon’ érzem magam, ahová tartozhatom-igaz volt némi létszámhiány. Tüzeltünk a rét közepén, meg együtt tomboltunk egy-két koncerten, meg vizipipáztunk, meg bográcsoztunk, összefagytunk, meg mindenfélét csináltunk együtt. Remélem tele lesz még olyan napokkal a nyár, amiket hasonlóképp töltünk el.

Indigó utca

“Értelem és érzelem”

Hűűűha…hát elég mozgalmas volt az utóbbi néhány nap (najó inkább hét…)
‘Érettségin innen és túl, boldogan, szerelmesen.’
- leginkább így lehetne jellemezni. A várakozást kissé allulmúlta bennem az idegességi ráta az érettségi neves napjain, ami persze korántsem baj, a java-vagyis a szóbeli vizsgarész még várat magára június végéig. Az írásbelijeim azt hiszem nem sikerültek rosszul, de a betekintés csak a jövő héten lesz, mindenesetre a megérzések bíztatók.
Mindezek után Stephenie Meyer Újhold-ja adja a felüdülést, nagyon vártam már a kötetet. :)
Naés persze Attila…
ATTILA!
Istenem mennyire szeretem! Annyira tartottam tőle, hogy meglesz bennem még az a bizonyos üvegfal, amin túl nem tudok elkezdeni kiépíteni egy kapcsolatot, vagy hogy megrohan majd mindenféle emlék, és menekülni akarok, vagy vagy isten tudja mikre nem gondoltam még…de szerencsére a lehető legtökéletesebben alakul minden. Nagyon szeretem Őt-és ugyanígy Ő is engem, ebben biztos vagyok. Tulajdonképpen néhány nap után az otthonomba csöppent, hamar megkedvelték Őt itthon, többet van nálam, mint a koliban, ami persze egyáltalán nem baj, sőt..:) Lassan meg-megismerjük egymást, képtelenség tőle elszakadni, nem is voltunk külön szinte egy napot sem, mióta csak együtt vagyunk. Hihetetlenül kedves, figyelmes, jólelkű, szeretem, hogy kicsit kezdi a maga számára is ‘otthonossá’ tenni a szobám, és úgy szeretek vele aludni, olyan jó végre, hogy újra van akihez oda lehet bújni, aki megsimogat, ha nyugtalanul mocorgom…
SZERETEM!!!
…ma, holnap, és remélem mindíg….

Valami kezdete

04.27.
Igen, magam is tudom, hogy ez nem a mai dátum, de most jutottam el odáig, hogy írjak erről a napról. :)
Attilával néhány hete (talán másfél hónapja) találkoztam először. Egy barátom szobatársa koliban. Már mielőtt megismertem is ajánlgatta a srác, hogy találkoznom kéne vele, mert biztosan jól kijönnénk, de végül csak nemrég került erre sor. Egy pénteki nap összegyűlt a jónép náluk a koliszobáan egy sörözős-rumosteázós estére, akkor találkoztunk először. Aztán hetekig nem. Úgy két hete vehettem fel MSNre, beszélgettünk néhányszor, aztán hogy-hogynem nagy bátran megkérdeztem, volna-e kedve másnap találkozni. Hát volt. :) Sőt, attól fogva majdnem minden nap találkoztunk…:) Minden nap egy sarokkal közelebb kísért az utcánkhoz, ezzel párhuzamosan egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és néhány nappal ezelőtt egyszercsak a beszélgetés közepén fogtam magam, és megfogtam a kezét. Annyira természetesnek vette mindkettőnk, mintha isten tudja mióta vele lennék. Aztán persze jött a búcsúközeli pillanat, és az első csók. Annyira édes volt. Csend….Mire gondolsz? Rád… Hogy..? Megcsókolnálak…elmosolyodtam, és megcsókolt :) Tudom, ez ennyi idő után elhamarkodott kijelentés, de azt hiszem szeretem… Remélem, vele igazán összeillek majd :)
Luv! :)